Elindult a weboldalam. Régóta várom és készülök rá. Hogy megtaláljatok Ti, akik valamiért épp
hozzám érkeztek meg. Ez a láthatóság egyben megmutatkozás is. Megmutatom magam. Kilépek a
háttérből…

Az ember izgul, kicsit fél is… Milyennek látnak? Elfogadnak? Befogadnak? Megmutatni azt, akik
valójában vagyunk, mindig bátorság…

Vállalni magunkat álarcok, pajzsok és felvett, vagy már kinőtt szerepek nélkül. Ők sokáig segítenek
minket… a túlélésben… az alkalmazkodásban… a rejtőzködésben… Megvédenek. De elérkezhet az a
pont, ahol a jelmezek elkezdenek fojtogatni. Szűkek lesznek és ránk égnek. Már nem is sejtjük, ki
lehet alatta. A második bőrünkké válnak. Nem kapunk bennük levegőt. Nem tudunk és nem is
merünk szabadulni tőlük. Megszoktuk őket. Mert mit mondanak majd? Hiszen én EZ vagyok…
ilyennek ismernek… nem mutathatom magam másnak…

De tudjuk egyáltalán kik is vagyunk valójában?

Mi magunk… Szerepek és álarcok nélkül? Vagy épp minden részünkkel együtt? Merjük elengedni a
minket már nem szolgáló részeket? Merjük megnézni, ki van ott belül és mit szeretne szíve szerint?
Én sokáig egy-egy szerepemmel azonosítottam magam: gyerek, feleség, anya, segítő, földművelő,
tanítvány… Azt hittem ez vagyok: a torta szeletei…Aztán rájöttem, hogy egy szelet sosem lehet
azonos a torta egészével. Mindez együtt vagyok ÉN. Ezer arccal, ezer szereppel és milliónyi még
megismerésre váró résszel…

Az élet folyamatosan bővül, tágul, áramlik. Vele együtt mi is. Engedjük megélni és megismerni
részeinket! Váltogassuk a szerepeinket! Fedezzük fel őket!

Ne ragadjunk bele egybe, azzal a felkiáltással: EZ vagyok én! Mert mind együtt vagyunk mi: Izgalmas,
sokszínű, játékos lények…

Ha felmerültek ezek a gondolatok, kérdések már benned is, vagy nagyon nem tudod, hogy ki is vagy
valójában…vagy ha mindaz, amit eddig hittél magadról, már nem visz tovább és kiürült, elszürkült,
elfáradt a világod… benne Te magad is, akkor talán érdemes elindulni befele… önmagad felé…

Ha felmerül benned, hogy jól jönne egy kis segítség, keress bátran!